Ajax-loader

Daphne du Maurier könyvei a rukkolán


Daphne du Maurier - A ​Manderley-ház asszonya
Nesztelen ​léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián - ez Manderley. De baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása - ez is Manderley. Szertartásos étkezések, vizitek és vendégfogadások, séták a Boldog-völgyben, és készülődés a jelmezbálra - ennyiből áll Manderley lakóinak élete, legalábbis a cselédség meg a garden party szerencsés meghívottai szemében. Ám a mindvégig névtelen főszereplő, az érzékeny idegrendszerű új úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. Mert félelem mérgezi az itt élők lelkét: a fiatalasszony a halálfej arcú Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott Rebecca kísértetétől - ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyre, és kiűzetik onnan. Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg - de lényegében ő is Manderleyt fél elveszteni, mint ahogy Manderley kedvéért tűrte oly soká, néma cinkosként, egy démoni asszony aljasságait. Sejti-e vajon, hogy - bár az igazságszolgáltatástól megmenekült - végül is ezért kell bűnhődnie, s éppen Manderley lángjainál - s vele együtt az ártatlanoknak is? A Hitchcock-film alapjául szolgáló regény páratlan sikerét, a hátborzongatóan izgalmas cselekmény mellett, bizonyára az is magyarázza, hogy rendkívül finom pszichológiával érzékeltette a harmincas évek Európájának szorongásos életérzését, gyáva meghunyászkodását - s tette ezt 1938-ban, egy évvel a Manderleyk egész féltett világát felperzselő tűzvész előtt.

Daphne du Maurier - Madarak
Daphne ​du Maurier (1907-1989) angol írónő novellái eddig nem jelentek meg magyar fordításban. Nevét elsősorban Alfred Hitchcock két világhírű filmje után ismerhetjük. A rendező Du Maurier művei alapján készítette a Madarak és a Manderley-ház asszonya c. filmeket, mert őt is ugyanúgy megragadta azt a furcsa, szorongtató érzést, amelyet az írónő valamennyi műve kivált az olvasóban. Az ebben a kötetben szereplő elbeszélések, a filmekhez hasonlóan, egy különös, misztikus világba viszik az olvasót. Ez a világ ugyanakkor nagyon finom, érzékeny, és tele van titokkal. A paradicsomi hegy, - a Monte Veritá - a halhatatlanságot kínálja, de rettenetes áron. Az elhanyagolt feleség, miután meghal, száradó almafa alakjában kísérti férjét a házuk kertjében. A madarak, a sirályok pedig, ha lehet, még megveszekedettebben pusztítanak, mint Hitchcock filmjében. A kötet valamennyi elbeszélése különleges élményt kínál.

Kollekciók