Ajax-loader

John Fowles könyvei a rukkolán


John Fowles - A ​mágus
John ​Fowlest két nagy sikerű könyve, _A lepkegyűjtó_ és _A francia hadnagy szeretője_ (és az ezekből készült filmek) tették világhírűvé. Első regényét, _A mágus_t majd két évtizeden át írta, mielőtt _A lepkegyűjtő_ fogadtatásától bátorítva, többszöri átdolgozás után kiadta. _A mágus_ főszereplője, Nichole Urfe, egy Oxfordból éppen kikerülő középosztálybeli fiatalember az angliai élet konvenciói és szürkesége elől menekülve tanári állást vállal egy eldugott kis görög szigeten. Ott megismerkedik egy különc milliomossal, Conchisszal, akinek a társaságában rendkívüli élmények érik: valamiféle rejtélyes, egyszerre félelmetes és ellenállhatatlanul izgalmas beavatási szertartás vár rá. Egy hónapokig tartó színjátéknak válik részesévé, amelynek szereplői állandóak, de szerepük egyre változik, és sohasem lehet tudni, meddig tart az alakítás, és hol kezdődik a színészek valódi énje, így azé a lányé is, akit hol Julie-nak, hol Lilynek hívnak, s akibe Nicholas egyre jobban beleszeret. Idővel kiderül, hogy itt valójában pszichológiai kísérlet folyik, s ebben Nicholasnak a kísérleti alany szerepe jut, reakcióival azonban maga is alakítja az útvesztő folyosóit. Az olvasó Nicholasszal együtt él át minden újabb fordulatot, és hozzá hasonlóan türelmetlenül várja, hogy megértse a szereplők kapcsolatának rendszerét, Conchis játékának célját és értelmét. Nicholas osztály-előítéletektől és gyávaságtól vezetve eltaszította magától azt a lány, az egyszerű Alisont, aki igazi szerelemmel ajándékozhatta volna meg. Conchis tanító célzattal ugyanúgy bánik vele, mint ő Alisonnal: játszik a lelkével, hazudik neki, félrevezeti, káprázatokkal elcsábítja, elrejti előle a valóságot. De Nicholas rossz tanuló: nem tud játszani, nem tud hinni, nem tud szeretni. Az igazát keresi, pedig az igazság a játék és a szerelem. _A mágus_ a fiatalos álmodozás, az ösztönöknek engedő képzeletjáték regénye, egyszersmind mítoszmese, töprengés a szabadságról, az istenélményről, amelyben pszichológia és erotika, a váratlan, rejtélyes fordulatok izgalma, a görög világ varázsa ejti rabul az olvasót.

John Fowles - A ​francia hadnagy szeretője
John ​Fowles, a kortársi angol regényírás rangos képviselője nevével _A lepkegyűjtő_ címlapján találkozhatott először a magyar olvasó. Világsikert aratott s most Harold Pinter és Karel Reisz filmjén újabb diadalútját járó műve, _A francia hadnagy szeretője_ az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb és legsokrétűbb angol regénye. Romantikus elbeszélés a tizenkilencedik századból, egy viktoriánus jegyesség felbomlásának és egy nagyon is modern szerelemnek a megkapó története, élvezetes, szellemes és gondolatgazdag korrajz a tizenkilencedik századi Anglia társadalmáról, szokásairól és eszmevilágáról - s mindez egy minden ízében modern szerző tudatosságának, fölényes és játékos iróniájának a mérlegén. Két kor, két lelkület, két világ éa két irodalmi forma vívja játékos párviadalát, majd nyújt békülékeny kezet egymásnak, pontosan száz év távlatából, a könyv lapjain: az a tizenkilencedik századi Anglia, amelyet a kor nagy realistái, Dickens, Thackeray, George Eliot és Thomas Hardy örökítettek meg számunkra felejthetetlenül - és modern korunk, a maga kétkedőbb, zaklatottabb, de talán merészebb tudatosságával, melynek foglalata a modern kísérleti regény. Ennek a tudatosságnak és ennek a regényformának mestere John Fowles; fölényes íráskészségre valló, színes, cselekményében és gondolati anyagában egyaránt lebilincselően érdekfeszítő regénye, _A francia hadnagy szeretője_ rá a bizonyíték.

John Fowles - A ​lepkegyűjtő
Ferdinand, ​a lepkegyűjtő megüti a totó főnyereményt, úgyhogy módjában áll gyűjteményét új, mindennél csodálatosabb példánnyal gyarapítani. Csak éppen a gyűjteménynek ez az ékessége nem pillangó, hanem leány: Miranda, a szép, szőke festőnövendék, akit az eszelős fiatalember őrült módszerességgel elrabol, és félreeső, vidéki házának e célra átalakított pincéjében fogva tart. Méghozzá semmi másért, csak hogy - akár a lepkékben - gyönyörködhessen benne, a birtokában tudja. „Olyan volt, mintha fogtam volna egy nagy kék szalagost, vagy egy spanyol fritillária királynőt. Ezzel azt akarom mondani, olyan volt, ami csak egyszer sikerül az embernek az életben, és akárhány életben meg se történik. Ilyesmiről inkább csak ábrándozni szoktunk, s magunk sem hisszük, hogy valaha csakugyan elérjük" - mondja Ferdinand. Miranda pedig ezt írja titkos naplójába: „Én csak egy példány vagyok egy sorozatban. Ha megpróbálok kilibbenni a sorból, olyankor gyűlöl. Nekem azt a sorsot szánta, hogy mindig szép legyek, mindig ugyanaz, gombostűre tűzve, holtan. Tudja ő jól, hogy elsősorban az élet adja a szépségemet, de neki a halott énem kell. Ezt kívánja: éljek, de holtan." Kettőjük több hónapos, tragédiába torkolló együttlétének története - az első, ma már klasszikusnak számító modern pszicho-thriller - a filmvásznon is világsikert aratott.

Kollekciók